Plüssi blog

Feb. 25, 2016

Nos, tehát nem egészen 2 hét keresgélés után, lett munkám. Jövő kedden kezdek. Viszonylag gyorsan ment, a többiről majd akkor számolok be. Izgulok persze. A fiúk felügyelete okozott némi fejtörést először, de ahogy eddig is, a mázli faktor a szokott módon befigyelt. A pilates csoportban megismerkedtem egy nagyon helyes nővel, Unával, aki child minder, más gyerekekre is vigyáz, kész ovi van a házában. Így ő fog vigyázni  a fiúkra suli után, amíg hazaérünk. Közel lakik és jófej, tegnap voltam nála a fiúkkal. Kb. 1 perc múlva már kint fociztak Una lányával és két másik kisfiúval, akikre szintén rendszeresen vigyáz Una. Szóval alakulnak a dolgok szépen. A Homework Club-ot, ilyen menőn hívják a napközit, is nagyon élvezik, mert ott sem fukarkodnak a dícséretekkel a nevelők és ha kész a lecke akkor van még játék az udvaron meg kézműveskedés. Az is remek, hogy az a kisfiú, akivel Bence legjobban kijön, szintén jár oda. Most éppen a kedvenc elfoglaltságuk az üveggolyózás...oh, azok a Pál utcai fiúk. Remélem a gittrágás nem jön újra divatba. Használnak még gittet egyáltalán? Március 4. és 8. között költözik az iskola az új épületbe. Nagyon szép, nagy épület, nekik lesz a legszebb sulijuk itt Rush-ban. A legtöbb településen van 2-3 suli, legalább is itt felénk. Van itt olyan is, ahol mindent Gael nyelven tanulnak, nagyon népszerű az ősi nyelv, különösen a fiatalok körében. Bár nekem picit fura, hogy miért nem tanítnak mégegy európai nyelvet, ahelyett, hogy egy olyan nyelven tanítanak, amit Írországon kívül sehol sem értenek meg. Ez nem kritika persze, biztos vannak Magyarországon is, akik megtanítanák a rovásírást és az ősmagyart, ha valaki emlékezne még ez utóbbira. Láttam én Szekszárdon olyan fogadót, ahol rovásírással volt kiírva a wécé. No, de hagyjuk is mára a politikát egyebekben. Bence például imádja a Gael-t és jól is megy neki, legalább is nagyon meggyőző, amikor olvas. Mármint engem meggyőz.  :) A madáretető bevált, a zselatinos cucc, nem. Az konkrétan megpenészedett és dobhattam ki az egészet. Viszont a sima magkeverékre, meg a golyókra örömmel jönnek a madarak. Főleg seregélyek, kisebb varjúfélék, vörösbegyek, de szarka is járt már nálunk. Sajnos rendszeresen jár át egy-két szomszédos macska, abból tudni, hogy a közelben van valamelyik, hogy a madarak eszeveszett tempóban tepernek el a kertünkből. Tovbbra is futok és elliptikus trénerezem, a pilates mellett, de számottevő eredményt sem tempóban, sem megtett kilóméterben nem produkáltam. Maradok az 4-5 kilóméter körüli távnál egyelőre távol még a marathon, de heti 3x fél óra, plusz 1 óra pilates, hétvégi kirándulások, így megtartva, egészen optimális és egészséges heti mozgásmennyiség. Az elmúlt pár év punnyadása után pedig igenis büszkén vállon veregetem magam. A Leaf, így lassan 2 hónap után a Leaf még mindig jól teljesít. Az alvásmonitorozás kissé pontatlan, mert ha mondjuk ágyban filmet nézel, azt is disturbed sleep-nek bírja detektálni. De ettől eltekintve még mindig erősen kedvelem a kis drágát. Oh, a kis drágáról, másik Edi, volt kolléganőm, aki már official Nutritional therapist, remek reggeliket posztol. Van egy, amiről egyszerűen nem bírok lekattanni. Az alap: avokádó, málna, őrölt lenmag, chia mag összeturmixolva, a tetejére pedig kókuszchips és sózatlan, hámozott pisztácia és méh pollen kerül. Ez valami isteni. Variáltam már sokféleképp, eperrel még ennél is finomabb szerintem, sőt az ízlelőbimbók ebben az esetben a pisztácia cseréjét mandulára és a kókuszchips cseréjét gluténmentes granolára (tkp. pirított műzliszerűség) sem fogják megbánni. Hajrá kipróbálni! Egyetek avokádót sokat, mert jó!

Feb. 13, 2016

Szóval ismét jelentekezem, pár hét után. Dióhéjban: jól vagyunk. Engem ledöntött először az influenza majd a felfázás, meg egy csomó mindenfélével elteltek az elmúlt hetek. Persze számtalan magvas gondolat fogalmazódott meg bennem, amiről írni szeretnék már régen, de majd csak szép sorjában és persze, lehetséges, hogy nem is ide, hanem a mindenmásba kerül majd. Nos, a mindennapjainkról: Miki és Peti, az új magyar osztálytárs mára már, ahogyan az várható is volt, jó barátok. Persze Peti tud már angolul, mivel ő itt született, de ez pont így jó és a tanítónő nem is egy asztalhoz ültette őket, tehát az óra közbeni csevegést kizárta. Elkezdtem munkát keresni hétfőn és csütörtökön már részt is vettem az első interjún. De többen keresnek, ami bíztató, úgyhogy előbb-utóbb, azt hiszem, lesz munkám. Persze nem jöttem rá, hogy mi az amit az IT-n kívül csinálhatnék, ezért Application System Analyst és SQL DBA melókat céloztam meg. Máshoz nem értek. Nulláról kezdeni ,plusz tanulni valamit, ahhoz meg kell a pénz. Praktikus megfontolásból pedig, nyilván nem megyek el minimálbérért, mondjuk gyümölcsöt csomagolni. Ha viszont melózok már, akkor valami esti tanfolyam simán beleférhet majd. Így okoskodtam. Be kell valljam, az itthonülés nem tesz nekem jót, hiába hittem azt, hogy ez jó lesz, már rosszul bírom és haszontalannak érzem magam. A fiúknak is jó lesz az after-school care, mert az is angol nyelvi környezet. Bencéről azt mondják a tanárok, hogy sokat tud már, a matek szuperül megy neki és úgy látom, hogy meglepő módom a  gaelic-et is eléggé élvezi. Miki is elég "happy", ő már válaszol, ha angolul kérdezik, persze nem hosszú körmondatokban, de szerintem egész ügyes. Múlt hétvégén Portmarnock Beach-en voltunk, szerintem messze az egyik legszebb, ha nem a legszebb tengerpart, amit valaha volt alkalmam látni. A fiúk állatira élvezték a szaladgálást a homokdűnék között és a szél ellenére szép, napos időnk volt. Mivel ez az év az íreknek ünnepi év a Húsvéti Forradalom (https://en.wikipedia.org/wiki/Easter_Rising) 100 éves évfordulója és választások is lesznek hamarosan, itt is vannak plakátok, leafletek. Ahogy látom, itt is mindenki kb. ugyanazt ígéri, ami leginkább az, hogy az embereknek továbbra sem kell fizetniük a vízért. Szemmel láthatólag ez a legsarkallatosabb problémája mindenkinek, hogy egy olyan országban, ahol kb. mindennap esik, azaz nem a Szahara, ahol kincs a víz, nem akarnak fizetni a vízért. Nem is hajlandóak vízmérőket felszerelni, sőt büszkén kiírják a kapura: - no water meter. Amúgy azt látom, hogy itt a minimálbérből simán meg lehet élni, még a fővároban is, ahol pedig drágább az élat, mint máshol. Gondolom ez mindenhol így van, szóval alapvetőleg látszik, hogy az öröm és bódottá abból is fakad, hogy az átlagember is tűrhetően él. De persze azért azt is vegyük figyelembe, hogy ez a világnak az az országa, ahol a legnagyobb a kivándorlás az USA és Ausztrália felé elsősorban. Tehát szinte nincs olyan suli/munkahely, ahol ne lenne legalább egy kelet-európai. De eddig még egyszer sem éreztem, hogy amiatt haragudnának rám, mert nem vagyok ír vagy, mert elveszem a munkájukat. Szóval az itt tapasztaltak alapján, de főképp a hazai események és hírek tükrében, még mindig úgy érzem jól döntöttünk, hogy nekivágtunk. Napról napra egyre inkább azt gondolom, Magyarország menthetetlen. Tudom, van aki, sokkal pozitívabb kishazánk jövőjével kapcsolatban, és talán bennem végleg eltört valami. Zsuzsa nagynéném, anyám unokatesója Svájcban él '56 óta és anno megfogadta, hogy nem megy Magyarországra, amíg a kommunisták vannak hatalmon. A 90-es években hazajött, talán kétszer. Aztán legutoljára az anyám temetésére, s amennyire tudom azóta sem. Szóval kb. ennyire vágyom én is haza és a nővéremmel történtek után, nem is köt oda semmi. Mindenkinek azt mondom, aki szeret, jöjjön el, látogasson meg. A legtöbb barátnak, nem esik nehezére egy repjegy kifizetése szerencsére, de inkább legyünk együtt itt, vendégül látom, jóltartom, örömmel. Mindent inkább, mint hogy lássam, hogy emberek, családtagok, barátok forulnak egymás ellen a lelki és fizikai nyomortól, és hogy milyen önsorsrontó módon bassza el a jövőjét az a nép, amelynek tagjaként születtem...és hogy attól kelljen félnem, ez a legnagyobb félelmem, ha egyszer hazamegyek nem engednek vissza. Tudom de, meg ilyen nem lesz, és blabla, mennyi mindenre mondták már, hogy nem lesz. De tudjátok a paranoid éli túl mindig. Na pá és puszi és élvezzétek a hétvégét, ne foglalkozzatok sötét emberekkel és gondolatokkal. Irony sign.

Jan. 22, 2016

Elképesztő, hogy itt a tanárok tényleg szinte kizárólag dicsérnek, pedig nem hinném, hogy minden gyerek jól viselkedik, mindig. Még a leckékben is mindig van egy kis "szeretetbonbon" elrejtve, egy matrica, egy ujjbáb állatka stb. A héten Miki nem volt két napot suliban, mert hőemelkedése volt és kissé köhögött. Bence emiatt egy kicsit letört volt egyik reggel, pityergett, mert Miki ugye otthon nézte a Gru-t. Amikor beértünk a suliba, egy osztálytársa, Sarah szeretettel megölelte és olyan kedvesen beszét hozzá, hogy majdnem én is elsírtam magam. Szerintem, tetszik neki az új fiú. Nagyon cukik, tegnap együtt jöttek haza, itt laknak a 6-osban, 3 házzal lejjebb az utcában. És elmesélte, mennyire klassz szerinte, hogy Bence ilyen jó matekból, mert a matek nehéz és látszik, hogy ő milyen sokat tud. Itt visszakanyarodnék, ahhoz, hogy valaki, aki több éve itt él, azt mondta nekem, mielőtt kijöttünk, hogy itt a gyerekek neveletlenebbek, mint otthon. Nos ez nem igaz. Ugyanakkor emberi megnyilvánulásokat látsz tőlük, egyenesek, őszinték, beszédesek. Magyarországon az oviban egy csomó rohanó szülő, szétkényeztetetett, kevéssé nevelt, unott, kisfelnőttnek kezelt gyereke volt, tisztelet a kivételnek. Párat izomból felrúgtam volna, rosszabb napjaimon, bunkók voltak egymással is, nem figyeltek oda magukon kívül senkire. Mentek a kis zsarolások, hogy akkor én nem leszek a barátod, ha nem nyalod fel háromszor az óvodai padot. Belepofáztak mindenbe, csak azt sorolták mennyi játékuk van otthon, nem különösebben érdekelte őket egy rafináltan kitalált mese, amit a fiúknak meséltem mondjuk, hogy az öltözés alatti időt elüssük valamivel, - Pl. mit csinálnak éjjel a cipőik az oviban? - Mert b+ ő tudja, hogy te mekkor hülye vagy, csak át akarod vágni, a cipők nem is játszanak meg buliznak. Persze azt simán bekajálja, hogy a csigának, keze lába meg plüssállata van és bár óvodás, egyedül él. Nos, itt ez nincs, itt tökjó dumálni a gyerekekkel, mert gyerekek érdeklődők és érdeklik őket a fák, madarak, virágok, mesék, hogy miért fényképezed a folyóba esett rollert és vevők a mesére, belemegy a játékba reggel, hogy akkor most ők a Mikivel kismajmok és, akkor már nem is kell feltétlenül angolul beszélni, ha egyezményes majomnyelven beszélünk! Nem, egyáltalán nem itt vannak elkényeztetve a gyerekek, hacsak nem a több törődéssel. Na jó, de csak, hogy ne mindig áradozzak. Hiányzik a metró, mert a tömegközlekedés azért lehetne itt jobb. Persze a belvárosban valszeg amúgy az is, meg ahol a LUAS közel van. Ami viszont tényleg hiányzik az a Zewa papírzsepkendő és wécépapír! Ne röhögj! Tényleg. Szóval, ha valami apróságot kérnétek innen, megbeszélhetjük némi papíripari termékért cserébe bartell alapon. Ja és végrepéntek!

Jan. 19, 2016

Ez a hétvége lényegesen borúsabb volt, már ami az időt illeti, de vasárnap voltunk a Malahide kastélyban. Nagyon tetszett! A az idegenvezető hölgy konkrét showman volt és látszott, hogy mindent tud a kastélyról. Gyönyörű a környezet, a park, a botanikuskert és nagyon jó az Avoca kávézó. Egy csak, egy dolog, bár a kastélyhoz nem kevesebb, mint 5 szellem tartozik, egy sem tette előttünk tiszteletét, pedig az egyik állítólag előszeretettel jelenik meg turistáknak. Biztosan vissza fogunk még ide térni, mert közel van és nagyon kellemes vasárnapi kiruccanás volt. Ardgillan, nekem a tenger közelsége és a napos szoba miatt picit jobban tetszett, ez viszont Csipkerózsikásabb. A következő úticél, a szintén közelünkben lévő Newbridge House lesz. Mondtam már, hogy imádom a vidéki kastélyokat és udvarházakat, ha egyszer gazdag lennék, biztosan befektetnék egy ilyenbe (is). Na jó nem kell mindjárt öt szellem, de az óriási márványkandallók simán.

http://www.daytoursunplugged.ie/visiting-dublin-check-out-our-blog-before-you-book-our-award-winning-day-tours/malahide-castle-myths-and-legends.581.html

 

Jan. 15, 2016

No, a Leaf eddig remekül teljesít. Csuklón viselve a legérzékenyebb futáshoz pl. Pontosan annyit mér lépésben és kalóriában is, mint a telefonom. Az alvásom továbbra is nagyon felszínes. Csomó hülyeséget álmodom mostanában, a Leaf meg szépen detektálja ezeket a nem mindig túl kellemes kirándulásokat. A nyakamra vettem ma heat patch-et ez 16 órányi fájdalommentességet ígér, ami esetleg javithat az alvásomon, meglátjuk. Edi barátnőm azt mondta izzítsam be a boszivonalat és keressek egy jófej manuálterapeutát. Fuck nyaki gerincsérv egyébként. De amúgy a Leaf szép is jó is, az app is oké, én nem találtam még hibát benne, de a kritikusok szerint az app lehetne jobb. http://www.macrumors.com/review/bellabeat-leaf-activity-tracker/ Vizes sportokhoz nem jó, de viszonylag kevés activity tracker van a piacon, ebben a kategóriában, amit mondjuk kifejezetten úszáshoz terveztek. A kajakosok vagy versenyúszók viszont nem ezt fogják választani, az tuti, cserébe viszont szép, természetes anyagokat kapsz, mint a fa és a bőr. Tehát akkor vegyél ilyet (ha nő vagy), ha feláldozod a vízállóságot  a dizájn oltárán, illetve, ha nem az úszás az egyedüli sport, amelyet igazán élvezel. Egy pulzusmérőt még belerakhatnának, az praktikus lenne, de az is sok más, még ennél akár drágább activity trackerből is hiányzik, szóval nem nagy ügy.